Gyakran hallom cégvezetőktől, de hr szakemberektől is, hogy a munkanélküli pályázókkal ne foglalkozzunk, mert nagyon rossz referencia, ha a mai munkaerőhiányos időkben valakinek éppen nincs munkahelye. Ez egy egyébként maximálisan ésszerűnek hangzik, de valami miatt mégsem tudok egyetérteni vele.

Azt érdemes látnod, hogy a munkaerőpiac kb. 2,7 millió ember, hihetetlenül sokféle ember. Ráadásul kb. 150.000 munkáltató, vállalkozás, vállalat, intézmény, és ezen belül rengeteg iparág, más és más szokásokkal és viszonyokkal, nem is beszélve a lokációkról. Rendkívül sokszínűek a viszonyok ennyi munkavállaló esetében, ez már igazi Big Data (1 millió sornyi adat felett beszélhetünk róla). Budapestet és Mátészalkát nem lehet egy lapon említeni sem a munkalehetőségeket tekintve, sem a rendelkezésre álló munkavállalókat tekintve.

Mit akarok ebből kihozni?

Üres az üzem!

Azt, hogy a munkaerőpiac rendkívül sokszínű és hihetetlenül bonyolult halmaz, amit nem lehet egyszerű, sommás, sarkos kijelentésekkel jellemezni. A legjobb példa, hogy a minap egy a nyugati határszéltől 50 km-re lévő kis üzem vezetője panaszkodott nekem, hogy nincs munkaerő, mert mindenki megy dolgozni Ausztriába 2.000 euróért!

Amikor kifújta magát, megkérdeztem, hogy akkor üres az üzem?

A válasz természetesen NEM volt. Ekkor megkérdeztem, hogy akik ott vannak, ráadásul jól teljesítő kollégák, vajon miért nála dolgoznak, és miért nem mennek 2.000 euróért Ausztriába dolgozni?

A válasz az volt, hogy: “Mert családjuk van!”

De nem is kellett tovább kérdeznem, mert a vezető rájött valamire: “Ez azt jelenti, hogy akkor nem a huszonéveseket kell toboroznunk, hanem a 30 feletti családosokat? Azta!”

Nagyon veszélyes az általánosítás, mert életképtelenné tesz!

Hiába lesz ott előtted a megoldás, ha a fejedbe veszel egy általánosítást (mint pl. mindenki Ausztriában dolgozik), akkor ez teljesen megakadályozhatja a céged fejlődését! Bizony, egy ilyen elképzelés bőven elegendő hozzá!

Ha az ország nyugati részében mindenki Ausztriában dolgozna, akkor Szombathely hétköznap délben egy szellemváros lenne, de Szentgotthárd is. Ehhez képest füstöl a munka az ott lévő gyárakban és cégekben…

Mi legyen akkor a munkanélküliekkel?

És ugyanígy kell kezelni a munkanélküli kérdést is, vagyis 1.000 oka lehet, hogy valakinek éppen miért nincs munkája. Lehet, hogy azért, mert tényleg nem jó munkaerő, de lehet éppen leépítés volt a cégében, vagy elkezdett dolgozni egy új helyen és ott próbaidőn belül eljött, mert valami nem tetszett neki, vagy családi okai vannak (pl. beteg rokon ápolása, építkezés), és még sorolhatnám. Sokféle ember, sokféle sors, és az élet meglepő dolgokat tud produkálni.

Az utóbbi években elég sok olyan egyébként jól teljesítő embert vettem fel, akik akkor éppen munkahely nélkül voltak. Én ezzel ugyanis nem foglalkozom, hanem kizárólag arra koncentrálok, hogy:

  • az illető mit tud?
  • a múltban eddig mit tett lesz az asztalra?
  • mennyire motivált?
  • mennyire illik a csapatba, stb.
Ha nem jó, akkor nem azért nem lesz jó, mert éppen nincs munkája. Én ebben nem látok összefüggést, de kommentben nyugodtan cáfolj meg, ha neked mások a tapasztalataid.

Egy kutatás eredményei

Itt látható egy kutatás, amely kimutatta, hogy rengeteg előítélet kapcsolódik a munkanélküliekhez, különösen azokhoz, akik már legalább 3 vagy még annál is több hónapja nem találnak állást. A kutatás ugyan külföldi, de ott sem mások a munkáltatók, akik általában nem szívesen látnak munkanélküli jelentkezőket, és gyakran azokat részesítik előnyben, akik egy meglévő állásból akarnak váltani. A kutatás eredménye alapján azonban semmi alapja nincs ennek az elképzelésnek.

A tanulmány szerint egyértelműen nincs különbség teljesítmény tekintetében a munkanélküliek és a jelenleg is dolgozó álláskeresők között…