Mind a közéletben, mind a cégvezetők között egyre hangosabb és gyakoribb a kétségbeesés, hogy nincs elég munkavállaló, különösen hiányszakmákban. Én benne élek a gazdaságban, folyamatosan sok ügyfélnek dolgozom, és nem egészen azt látom, amit ők! Pontosabban ugyanazt látom, mint ők, de nem azt gondolom, amit ma olyan divatos kántálni: a jó szakemberek mind elmentek külföldre dolgozni.

Ehelyett én azt látom, hogy még egyáltalán nem beszélhetünk hiányról, hanem csak versenyről, ami bizony a legtöbb munkaadó számára eddig meglehetősen ismeretlen, szokatlan jelenség volt. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy hiányról vagy versenyről beszélnük, mert hiány esetén feltárjuk a kezünket és imádkozunk, vagy ukrán vendégmunkásokkal póbáljuk meg kezelni a helyzetet, míg ha versenyként tekintünk rá, akkor van itthon még elég munkavállaló csak meg kell értük küzdeni!

Ha hiány lenne, akkor én sem találnék munkatársakat (pedig találok) és még sokan mások sem, akik pedig találnak. A hiány is el fog jönni, de azt nem a kivándorlás, hanem a foglalkoztatás növekedése, és főleg a demográfiai csökkenés fogja okozni!

Szóval beindult a verseny elvtársak…

A rendszerváltás óta elmúlt 25 évben meglehetősen kényelmes élete volt sok munkaadónak, mert erős fegyelmező erő és egyben bérletörő tényező volt az, hogy a “kapuban sorban álltak az emberek”. Ma ez rengeteg iparágban és szakmában megszűnt, és elkezdett visszanyalni a fagyi! Vagyis a munkavállalók kezdenek diktálni, és bizony nem mennek oda dolgozni, ahova nem szeretnének.

Kereslet-kínálat a legfőbb törvény

Mert ha tetszik, ha nem, a munkaerőpiacot is a kereslet-kínálat törvénye szabályozza. Ha kevesebb a munkavállaló, pl. jó géplakatos, mint amennyire igény lenne 50km-es körzetben, akkor a jó géplakatos munkavállalók kerülnek döntési helyzetbe és nem a munkaadók. Az interneten és a helyi hirdetési újságokban folyamatosan mennek az álláshirdetések géplakatos munkakörökre, és a fejvadászok is akár hetente kereshetik meg a már valahol dolgozó géplakatosokat. Magyarul, eléggé komoly nyomás nehezedik ebben a helyzetben egy géplakatosra, hogy váltson, mert könnyen lehet, hogy akár 50%-al több bért is kínálhatnak egy megszorult vállalatnál (de hallottam már 100%-ról is).

A kiskirályok korszakának vége

Egy ilyen helyzetben a cég vezetői már nem játszhatják a kiskirályosdit, mint eddig, mert egy jó géplakatos fél órán belül talál másik munkahelyet, ráadásul több pénzért, és jó eséllyel kellemesebb bánásmóddal. Vagyis kiskirályoskodhatnak, csak akkor pár hét alatt elbukhatják az összes jó géplakatosukat!

Hát kérem, így változott meg a világ pár év alatt! Kemény, nagyon kemény lehet azoknak az uralkodó típusú, arrogáns vezetőknek, akik most kénytelenek meghunyászkodni, különben becsukhatják a boltot!

De írhatnék a balatoni vendéglátósokról is, hiszen tele van a munkaerőgondjaikkal a sajtó.

A fizetések emelése elkerülhetetlen

Nincs mese, a munkaerőpiac megváltozott, és bizony fizetéseket kell emelni, és normálisan kell a melóssal bánni!

Ismerek egy vidéki gyártó vállalatot, ahol 10 év alatt elérték, hogy 50 km-es körzetből már csak az megy hozzájuk dolgozni, aki sehova máshova nem kell! Hogyan érték ezt el?

  1. Vezetői stílussal, egyszerűen bunkók, na.
  2. Hirhedten alacsony bérekkel, mert a tulajdonosok mohósága nem ismer határokat. Külföldi cégről van szó, de mérlegükből jól látható, hogy menedzsment szolgáltatás címen az árbevétel 15%-át számlázza ki az anyagcég külföldre, míg bérekre csak az árbevétel 12%-át költik!

Eddig ezt el lehetett játszani, de 2017-ben már a működésképtelenség határán táncolnak, és az istennek sem akarják megérteni a külföldi managerek, hogy az “aranykorszaknak” vége…

De miből fizessek többet?

Egyre több vállalat, vállalkozás vezetője teszi fel ezt a kérdést, ami szerintem a 2017-2020-ig tartó gazdasági időszak legfőbb kérdése lesz! Ha verseny van a jó munkavállalókért, akkor az fel fogja nyomni az árakat, bocsánat, béreket. Pl. van olyan iparág, ahol az átlag órabér 600 Ft, miközben új munkatársakat már nem lehet felvenni 1.000 Ft alatt.

A harapófogó az a dologban, hogy a legtöbb 90-es évek elején indult vállalkozás nem tud 1.000 Ft-os órabért fizetni, mert azonnal veszteségessé válik! És ezen nem segít semmilyen munkáltatói márkaépítési trükk sem, hiába van agyonreklámozva a cég, hiába hihetetlenül jó ott dolgozni, mint egy wellness szállodában nyaralni, az igazság pillanata előbb-utóbb eljön, vagyis lóvét kell villantani.

200-300 Ft-os órabérkülönbséget nem lehet reklámmal és egyéb trükkökkel áthidalni, nem beszélve arról, hogy a bérek a következő 3 évben jelentősen növekedni fognak, vagyis arra kell készülni a legtöbb vállalkozásnak, hogyan fog tudni kifizetni akár 1.500 Ft-os órabért?

Eljött a szervezetfejlesztők ideje

Remélem, látod, hogy a következő években egyre több és több 90-es évek elején alapított vállalkozás fog bedőlni, megszűnni, mert képtelenek felvenni a kesztyűt, és a régi megrögzött, bekövesedett dolgaikon változtatni (a folyamat valójában már évek óta zajlik, csak egyre erősödik). Egy olyan vállalkozásban, amit csődbe vinne 1.000 Ft-os órabér kifizetése, semmilyen trükkel nem lehet elérni, hogy 1.500-at fizessen, ehhez az alapjaiból kell újragondolni az egész vállalkozást!

Csak példaként megmutatom, hogy egy ügyfelünknél mi mindent kellett ehhez megcsinálni:

  • Teljesen új üzleti stratégiát kellett kidolgozni, mert több pénzt kifizetni a dolgozóknak csak jelentős áremeléssel lehet elérni. Én 2 év múlva már 50%-al magasabb árakat vízionálok nekik, mint a mostaniak, ezt természetesen több kisebb lépésben lehet elérni.
  • Ehhez az olcsób termékek irányából el kellett mozdulni a prémium irányba, és az olyan vevők irányába, akik megfizetik a minőséget.
  • Ehhez a meglévő viszonteladók 75%-át le kell építeni, mert a forgalom mindössze 5%-át hozzák, de a költségek miatt veszteségesek, továbbá nem érdekeltek a prémium termékek értékesítésében, ők még mindig olcsót akarnak árulni.
  • Ehhez a pufferként létrehozott saját boltokra kell koncentrálni, mert itt lehet megfizettetni a minőséget, másrészről itt lehet annak megfelelően prezentálni is a minőséget.
  • Ehhez teljesen új, nyugat-európai színvonalú arculat került kialakításra, továbbá új weboldal, új Facebook oldal és teljesen új marketing stratégia.
  • Ehhez felvettünk egy másik cégnél sikeres prémium bolthálózatot felépítő kiskereskedelmi vezetőt.
  • A prémium termék gyártáshoz meg kellett szüntetni a termékek felét, egyszerűen túl nagy volt a választék, ami szétaprózta a termelést, és lerontotta a hatékonyságot (a termékek alsó fele hozta a forgalom 3 %-át).
  • Ehhez teljesen újra kellett gondolni mind a termelési technológiát, mind a termelés szervezését a Lean elvei alapján, itt 50%-al többet tudnak ugyanazzal a létszámmal termelni úgy, hogy sokkal kevesebb a túlóra.
  • Ehhez új technológiai beruházások történtek.
  • Ehhez új, szakirányú felsőfokú végzettségű termelésvezetők kerültek felvételre, mert a melósból kiemelt vezetőkön túlnőtt a kabát, egyenlőre még nem is értik az új rendszert és elvárásokat.

És ez még nem a teljes lista, csak érzékeltetni akartam, hogy mekkora meló egy 90-es években alapított vállalkozást újragondolni és felhozni a 2017-es szintre. A 90-es években, de még a 2000-es évek elején elég volt keményen dolgozni, és sikeres lehetett az ember, ma azonban akár halálra is dolgozhatod magad a saját vállalkozásodba, mégis csődbemehetsz.

2017-ben sokkal okosabban kell felépíteni egy vállalkozást, és nyugat-európai színvonalban és termelékenységben kell gondolkodni. Furcsa ugye, hogy egy toborzási problémából hova jutottunk? De ez van, amikor a probléma már akkorára duzzadt, hogy nem lehet lokális, egyszerű megoldásokkal befoltozni, akkor nincs mese, az egész vállalatot újra kell gondolni…