Pár hete egy toborzási konferencián jártam, ahol az egyik előadó felállította a kb. 350 fős közönséget, és azt kérte, hogy “üljön le, aki úgy gondolja, hogy nem szeretnek bennünkek a pályázók!” Kb. 15 ember maradt állva! Amikor egy szakma képviselőinek 95%-a azt gondolja, hogy nem szeretik őket az ügyfelek, ott nagyon nagy gond van!

Ilyenkor szokták sokan mondani, hogy lám-lám, jön még kutyára villamos, és miközben a szakma mára szembesült az elmúlt évtizedek hanyag és arrogáns munkájának eredményével, addigra beütött egy demográfiai válság is a munkaerőpiacon, ugyanis már betanított munkás állásokra sincs elég ember, olyan nagy a munkaerőhiány. Mi vezetett ide, és mi ebből a kiút?

Különvélemény

Kezdjük az én különvéleményemmel a hr szakmáról. Azt gondolom ugyanis, hogy ehhez a szakmához egyfajta érettség kell, ami elsősorban más emberek tiszteletében nyilvánul meg. Akiből ez hiányzik – és sajnos nagyon sok háeresből és toborzási szakemberből hiányzik – az arrogánsan vagy nemtörődöm módon fog a pályázókkal bánni, amit persze nem lehet a végtelenségig büntetlenül csinálni.

Az USA-ban és Angliában már vannak olyan közösségi oldalak (pl. Glassdoor), ahol a pályázók értékelik a toborzókat, és jaj annak, aki több rossz értékelést kap. Volt már eset, hogy emiatt valakinek mennie kellett nemcsak a munkahelyéről, hanem a szakmából is!

De nem ez a legfőbb probléma. Főleg a nagyvállalati háeresek felejtik el azt, hogy az a tengernyi ember, aki megfordul a kezük alatt, azok valójában potenciális ügyfelek, akiket nagy arányban konvertálnak át a “soha többet nem veszek tőletek semmit” kategóriába!

De nézzünk most meg egy pozitív példát, mit is jelenthet egy jól kezelt pályázó, aki dacára, hogy elutasító levelet kapott a kiválasztási folyamat végén, majd egy hónap múlva ezt írta:

“Kedves József!
Nem tudom megállni, hogy ne írjam meg:

Sajnos a napokban elromlott a laptopom, újat kell vennem. Az Önök megújult honlapja az egyik legfelhasználóbarátabb oldal ma Magyarországon! Sok számítógépet forgalmazó weboldal van, de elképesztő, hogy egyik-másik mennyire bután működik. Az Önök oldalán minden infót és funkciót megtaláltam.

(Ezzel az oldallal élmény lehet dolgozni, mert valóban fogja hozni a konverziókat! 🙂 Ld. lenti levél, miért írtam ezt. :))

A kínálatuk is minden igényt kielégítő és az üzletben történő kiszolgálás is tökéletes. 🙂 De tényleg! Mivel a képek alapján nem tudtam eldönteni, melyik tetszene, voltam az üzletükben. Amikor beléptem, kedvesen üdvözöltek és kérdezték, hogy segíthetnek-e? Elmondtam az igényeimet és perfekt módon kb. 2 perc alatt ajánlottak egy, azaz 1 db gépet. Utána bármit néztem még meg és kérdeztem, hogy mit tud, stb. … egyik sem volt jobb ajánlat számomra, mint amit az értékesítő kolléga ajánlott elsőre . 🙂

Ma beszereztem az új gépemet Önöknél. 🙂

Szép napot és további sikeres működést kívánok!

Üdvözlettel:

Andrea

U.i.: Nem várok választ, csak megírtam a pozitív élményemet. :)”

A korrekt bánásmód egy hónapon belül 300e Ft értékű vásárlást eredményezett, és ez csak egy csepp a tengerben. Már korábban is írtam róla, hogy miért gondolom azt, hogy érdemes hosszú távon gondolkodni, nem pedig arrogáns, nemtörődöm stílussal felégetni emberi kapcsolatokat, de az élet íme hozott egy olyan példát, amely tökéletesen bemutatta azt, hogy anyagilag is megéri korrektnek lenni, és odafigyelni, emberként kezelni a pályázókat.

A legnagyobb toborzói hibák

2 éve is voltam egy konferencián, ahol az adott workshop vezetője minden ott ülőt, kb. 40 toborzással foglalkozó embert megkérdezett, hogy mondja el, mi volt pályázóként a legrosszabb élménye. Mit mondtak? Íme a top 5 legrosszabb interjú élményük!

  • Top1. Amikor interjú előtt megvárakoztatják!
  • Top2. Amikor az interjúztatók arrogánsak, felsőbbrendűnek képzelik magukat!
  • Top3. Amikor az interjúztatók nem felkészültek, azt sem tudják igazán, hogy milyen pozícióra felvételiztetnek!
  • Top4. Amikor idióta, a megpályázott pozícióval nem releváns kérdéseket tesznek fel!
  • Top5. Amikor egyáltalán nincs válasz, pedig még meg is ígérik!

Erre mondjuk azt, hogy minő érdekes, ami őket a legjobban zavarja, pont az követik el a leggyakrabban!

Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert akik ott voltak a konferencián, azok érezhetően a normális kategória volt, aki igényes szakmailag és emberileg is igyekszik megfelelően hozzáállni a pályázókhoz, pont ezért volt számukra is megdöbbentő élmény, amikor ráébredtek, hogy az zavarta őket is a legjobban, ami a pályázóikat…